1. bejegyzés:
Mi látható a VÁROS-kooperációból a távolból?
Nehéz egy helyi kezdeményezésről a távolból véleményt formálni, ráadásul úgy, hogy az ember nem ismeri pontosan a közeget és körülményeket, ahol formálódik. A távolság ugyanakkor segíthet a fókuszt az alapkérdéseken és az átfogó képen tartani.
A Pécsen most elindult társadalmi szerveződés gyakorlatilag bejelentkezett a jövőre induló településtervezési folyamatba. Szeretne együttműködő, alkotó partnerként részt venni a tervezésben, majd nyomon követni a fejlődést.
A cél tiszta: olyan alkotó folyamattá tenni a településtervezést, amelyben az önkormányzat kompetenciái és erőforrásai kiegészülhetnek a többi települési szereplő által mozgósítható tudásokkal, nézőpontokkal és erőforrásokkal. Ugyanakkor – ha jól érzékelem – eddig nem alakult ki a társadalmi részvétel gyakorlata. Így – bár a városvezetés elvben nyitott – a formálódó társadalmi kezdeményezésnek nincs hova belépnie.
Kérdés, hogy mi módon lehetne ebben a helyzetben aktív társadalmi részvételt elindítani.
●●
Két idősíkon érdemes erről a folyamatról beszélni:
Az egyik idősík a rövidtáv: mi módon tud egy olyan kommunikációs tér és együttműködő folyamat kialakulni, amely alkalmas lehet a felelős és hatékony tervezésre. A másik idősík kicsit hosszabb: hogyan lehet a részvételi tervezés során olyan demokratikus városi közeget létrehozni, amely segíti a megvalósítás során a politikai döntések nyomon követését. (i.e. intézményépítés)
A nyitó szimpózium előtt valószínűleg a legsürgetőbb kérdésre érdemes koncentrálni: hogy hogyan alakulhat ki egy biztonságos kommunikációs folyamat? Mik a feltételei annak, hogy az önkormányzat és a formálódó civil platform olyan helyzetbe kerüljön, hogy nyitott érdeklődéssel fordulhassanak egymás felé és együtt keressék a város jövőjére vonatkozó kreatív megoldásokat?
●●
Az első feltétel a közös érdek és egymásrautaltság felismerése. Azt persze minden önkormányzat tudja, hogy munkáját a helyi társadalomnak kell értékelnie. Az önkormányzatok hagyományos közpolitikai logikájából azonban az az elem gyakran kimarad, hogy a városvezetéshez szükséges tudások egy része is más szereplőknél van. Így azután a külső szereplők nem tekintődnek szereplőknek a tervezési folyamatban. Amikor belépni szándékoznak jó esetben bizalmatlanság, rossz esetben ellenszenv fogadja kezdeményezésüket. Ezt erősíti a tapasztalat, hogy – gyakran ugyanezek az aktív szereplők – a korábbi „jó” terveket is kritikákkal illették. Ha ebben a helyzetben a civilek – a közös érdekek azonosítása helyett – a korábbi tervek kritikájával próbálják belépésük szükségességét indokolni, a nyitás szinte biztos elmarad. Gyakorlatilag az önkormányzat az együttműködés helyett, a tervezés felelősségét osztja meg a többi szereplőkkel.
Hogyan lehet az első civil-önkormányzat összefogáson alapuló tervezési folyamatot elindítani?
A tapasztalatok azt mutatják, hogy általában csak rendszerváltások idején, vagy egy új politikai megközelítés elsöprő győzelme után tudtak városok részvételi tervezést politikai szándék alapján bevezetni. A gyakoribb út a szereplők közti fokozatos nyitás és bizalomépítés. Konstruktív párbeszéd a települési szereplők és önkormányzat között nagyon sokféleképpen formálódhat. Néhány elem különösen alkalmas arra, hogy segítse a biztonságos kommunikációs tér kialakítását:
● Biztonságos indítás: Ilyen helyi kezdeményezéseknél nagyon fontos, hogy az önkormányzat és a társadalmi szereplők milyen üzenetekkel és gesztusokkal építik a kapcsolatot. Kővári János interjúja és részvétele a novemberi szimpóziumon nagyon fontos indító üzenet. Kérdés, hogy mennyi pozitív jelzés fogja még építeni a kölcsönösen konstruktív attitűdöt és elköteleződést.
● Jövő-fókusz: A múlt, vagy meglévő tervek kritikája helyett jövőre koncentráló megközelítés vezethet csak eredményre. A jövő-fókusz abban is segíthet, hogy olyan higgadt és tájékozott elemző és gondolkodási folyamat indulhasson, amely a résztvevők érdekeit, elköteleződéseit és korlátait tiszteletben tartja, és reális elvárásokkal lép fel.
● Közös helyzetértékelés, helyzet-térképezés: A közös elemzés bizalomépítő és közös tanulást indító folyamat, ami politikailag „kisebb kockázatú” elköteleződés, mint a közös tervezés, de nagyon fontos alap a közös tervezéshez. Ennek az indító folyamatnak nemcsak tartalmi jelentősége van (i.e. kiindulópont a tervezéshez). Ugyanilyen fontos, hogy ebben a kis kockázatú munkában ki lehet építeni a munkakapcsolatokat és támogató hálózatokat, kialakulhat a szereplők közötti megbecsülés és bizalom, és ki lehet alakítani az együttműködés normáit és kultúráját, ami a későbbi konstruktív munkához elengedhetetlen.
● Az együttműködő folyamatra vonatkozó indító megegyezés, ami kezeli az elvárásokat. Ez lehet egy szándéknyilatkozat, vagy együttműködési megállapodás a társadalmi/szakmai platform és a döntéshozók között, ami legalább nagyvonalakban tisztázza a célokat és az együttműködés feltételeit annak érdekében, hogy elindulhasson a közös munka. (Amikor egy nagyobb donor támogatja a folyamatot, általában ez az első lépés, de itt lehet egy ilyen megállapodás az első néhány hónap eredménye is, és talán még az sem baj, ha először csak a folyamattervező és elemző részre vonatkozik.) Fontos, hogy a tartalmi kérdések mellett a folyamat és a feltételek kidolgozására is legyen erőforrás!
● Közös folyamattervezés: A helyzetelemzéssel párhuzamosan egyeztetni kell a lehetséges szervezeti formáról és a folyamat irányáról. A felhatalmazások (részvételi szintek) szinte bárhol meghúzhatóak. Lehet szó pl. konzultációs formáról is de a tisztázott feltételrendszer és az átláthatóság elengedhetetlen. Mivel az együttműködő szereplőknek nincs tapasztalata a közös aktivitásról, a legfontosabb, hogy a kiinduló elvárások reálisak és kölcsönösen elfogadhatóak legyenek. A részvételi tervezés alaplogikája szerint ugyanis a folyamat hatékonyságát alapvetően nem az dönti el, hogy itt milyen erős az elköteleződés, hanem az fogja meghatározni, hogy mennyire sikerül a folyamatot jelentőssé tenni.
Talán apró lépéseknek tűnhetnek e fenti javaslatok a kezdeményezők céljaihoz képest, de a tapasztalatok mégis azért mutatják, hogy nagyon sok nagy ívű kezdeményezés bukott már el ezen apró lépések hiányában.