KÉT BLOGTÉMA INDULT, HOGY MEGKÖNNYÍTSE A PROGRAMMAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK VITÁJÁT. VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁSOKAT!
2. bejegyzés:
Dr. Pallai Katalin  – települési stratégiai szakértő (www.pallai.hu)

Első bejegyzésemben arról írtam, hogy milyen feltételek kellenek az induláshoz. A szimpóziumon két dologról beszéltem: arról, hogy hogyan lehet együttműködő párbeszédet indítani, és példákat mutattam arra, hogy másutt hogyan sikerült közös tervezést elindítani és működtetni.
November eleje óta nagyon sok fontos dolog történt a folyamatban.
A szimpózium egyik meghatározó eleme az volt, amikor a jelenlevő városi politikusok nyitottságukat fejezték ki. A másik fontos pont az volt, amikor a jelenlevők felhatalmazták a szervezőket, hogy folytassák a munkát és kezdeményezzenek egyeztetést a városvezetéssel.
Tegnap felkerült a honlap faliújságára a szervezők beszámolója és tervei. A bejegyzésből és és csatolt dokumentumból további fontos lépések olvashatók ki.
(1) A korábbi “nagy ívű” cél mellett megjelent egy megfogható, elindítható és megvalósítható tevékenység (“az első közös projekt”), amiről el lehet kezdeni tárgyalmi a városvezetéssel. (Ez kulcskérdés minden hasonló folyamatban!)
(2) Megfogalmazódott a szerveződés belső kihívása: “a partnereknek konszenzusra kell jutni…”. Az első szimpóziumon jó volt látni ugyanis a sok lelkes résztvevőt, de nem derült még ki, hogy ki miben tud hinni, és mire tud/akar/hajlandó szerveződni. A belső, tisztázó párbeszéd folytatása szerintem nem kerülhető el.
(3) Megfogalmazódott a másik nagy kihívás is: erőforrásokra van szükség. A megcélzott részvételi folyamat tervezése, vezetése és szervezése komoly szakértelmet és energiát igényel. Ezt melléktevékenységként, pusztán lelkesedésből nem lehet fenntartani. Ki kell rövidesen derülnie, hogy a partnerek forrásokat is hajlandók-e áldozni, vagy tudnak külső támogatást szerezni a kezdeményezés megvalósításához.

Végül egy javaslat, ami hiányzik még innen: pontosítani kellene, hogy mi a közös projekt tartalma. Vagyis a városfejlesztési koncepció kidolgozási folyamata során milyen részvételben tud a városvezetés a további szereplőkkel megegyezni. (i.e. a folyamat mely részeiben legyen részvétel, és kikkel és milyen formában, milyen keretek között, milyen felhatalmazással …). Erről lehet lassanként lépésekben is megegyezni, de el kell kezdeni egyeztetni, mert arra vigyázni kell, hogy a lelkes szereplők elvárásai nehogy elrugaszkodjanak a realitásoktól, mert az csalódást, kilépést esetleg szétesést okozhat.
Sok sikert mindehhez!

1. bejegyzés:

Mi látható a VÁROS-kooperációból a távolból?
Nehéz egy helyi kezdeményezésről a távolból véleményt formálni, ráadásul úgy, hogy az ember nem ismeri pontosan a közeget és körülményeket, ahol formálódik. A távolság ugyanakkor segíthet a fókuszt az alapkérdéseken és az átfogó képen tartani.

A Pécsen most elindult társadalmi szerveződés gyakorlatilag bejelentkezett a jövőre induló településtervezési folyamatba. Szeretne együttműködő, alkotó partnerként részt venni a tervezésben, majd nyomon követni a fejlődést.
A cél tiszta: olyan alkotó folyamattá tenni a településtervezést, amelyben az önkormányzat kompetenciái és erőforrásai kiegészülhetnek a többi települési szereplő által mozgósítható tudásokkal, nézőpontokkal és erőforrásokkal.  Ugyanakkor – ha jól érzékelem – eddig nem alakult ki a társadalmi részvétel gyakorlata. Így – bár a városvezetés elvben nyitott – a formálódó társadalmi kezdeményezésnek nincs hova belépnie.
Kérdés, hogy mi módon lehetne ebben a helyzetben aktív társadalmi részvételt elindítani.
●●
Két idősíkon érdemes erről a folyamatról beszélni:
Az egyik idősík a rövidtáv: mi módon tud egy olyan kommunikációs tér és együttműködő folyamat kialakulni, amely alkalmas lehet a felelős és hatékony tervezésre. A másik idősík kicsit hosszabb: hogyan lehet a részvételi tervezés során olyan demokratikus városi közeget létrehozni, amely segíti a megvalósítás során a politikai döntések nyomon követését. (i.e. intézményépítés)
A nyitó szimpózium előtt valószínűleg a legsürgetőbb kérdésre érdemes koncentrálni: hogy hogyan alakulhat ki egy biztonságos kommunikációs folyamat? Mik a feltételei annak, hogy az önkormányzat és a formálódó civil platform olyan helyzetbe kerüljön, hogy nyitott érdeklődéssel fordulhassanak egymás felé és együtt keressék a város jövőjére vonatkozó kreatív megoldásokat?
●●
Az első feltétel a közös érdek és egymásrautaltság felismerése. Azt persze minden önkormányzat tudja, hogy munkáját a helyi társadalomnak kell értékelnie. Az önkormányzatok hagyományos közpolitikai logikájából azonban az az elem gyakran kimarad, hogy a városvezetéshez szükséges tudások egy része is más szereplőknél van. Így azután a külső szereplők nem tekintődnek szereplőknek a tervezési folyamatban. Amikor belépni szándékoznak jó esetben bizalmatlanság, rossz esetben ellenszenv fogadja kezdeményezésüket. Ezt erősíti a tapasztalat, hogy – gyakran ugyanezek az aktív szereplők – a korábbi „jó” terveket is kritikákkal illették. Ha ebben a helyzetben a civilek – a közös érdekek azonosítása helyett – a korábbi tervek kritikájával próbálják belépésük szükségességét indokolni, a nyitás szinte biztos elmarad. Gyakorlatilag az önkormányzat az együttműködés helyett, a tervezés felelősségét osztja meg a többi szereplőkkel.

Hogyan lehet az első civil-önkormányzat összefogáson alapuló tervezési folyamatot elindítani?

A tapasztalatok azt mutatják, hogy általában csak rendszerváltások idején, vagy egy új politikai megközelítés elsöprő győzelme után tudtak városok részvételi tervezést politikai szándék alapján bevezetni. A gyakoribb út a szereplők közti fokozatos nyitás és bizalomépítés. Konstruktív párbeszéd a települési szereplők és önkormányzat között nagyon sokféleképpen formálódhat. Néhány elem különösen alkalmas arra, hogy segítse a biztonságos kommunikációs tér kialakítását:
● Biztonságos indítás: Ilyen helyi kezdeményezéseknél nagyon fontos, hogy az önkormányzat és a társadalmi szereplők milyen üzenetekkel és gesztusokkal építik a kapcsolatot. Kővári János interjúja és részvétele a novemberi szimpóziumon nagyon fontos indító üzenet. Kérdés, hogy mennyi pozitív jelzés fogja még építeni a kölcsönösen konstruktív attitűdöt és elköteleződést.
● Jövő-fókusz: A múlt, vagy meglévő tervek kritikája helyett jövőre koncentráló megközelítés vezethet csak eredményre. A jövő-fókusz abban is segíthet, hogy olyan higgadt és tájékozott elemző és gondolkodási folyamat indulhasson, amely a résztvevők érdekeit, elköteleződéseit és korlátait tiszteletben tartja, és reális elvárásokkal lép fel.
● Közös helyzetértékelés, helyzet-térképezés: A közös elemzés bizalomépítő és közös tanulást indító folyamat, ami politikailag „kisebb kockázatú” elköteleződés, mint a közös tervezés, de nagyon fontos alap a közös tervezéshez. Ennek az indító folyamatnak nemcsak tartalmi jelentősége van (i.e. kiindulópont a tervezéshez). Ugyanilyen fontos, hogy ebben a kis kockázatú munkában ki lehet építeni a munkakapcsolatokat és támogató hálózatokat, kialakulhat a szereplők közötti megbecsülés és bizalom, és ki lehet alakítani az együttműködés normáit és kultúráját, ami a későbbi konstruktív munkához elengedhetetlen.
● Az együttműködő folyamatra vonatkozó indító megegyezés, ami kezeli az elvárásokat. Ez lehet egy szándéknyilatkozat, vagy együttműködési megállapodás a társadalmi/szakmai platform és a döntéshozók között, ami legalább nagyvonalakban tisztázza a célokat és az együttműködés feltételeit annak érdekében, hogy elindulhasson a közös munka. (Amikor egy nagyobb donor támogatja a folyamatot, általában ez az első lépés, de itt lehet egy ilyen megállapodás az első néhány hónap eredménye is, és talán még az sem baj, ha először csak a folyamattervező és elemző részre vonatkozik.) Fontos, hogy a tartalmi kérdések mellett a folyamat és a feltételek kidolgozására is legyen erőforrás!

● Közös folyamattervezés: A helyzetelemzéssel párhuzamosan egyeztetni kell a lehetséges szervezeti formáról és a folyamat irányáról. A felhatalmazások (részvételi szintek) szinte bárhol meghúzhatóak. Lehet szó pl. konzultációs formáról is de a tisztázott feltételrendszer és az átláthatóság elengedhetetlen. Mivel az együttműködő szereplőknek nincs tapasztalata a közös aktivitásról, a legfontosabb, hogy a kiinduló elvárások reálisak és kölcsönösen elfogadhatóak legyenek. A részvételi tervezés alaplogikája szerint ugyanis a folyamat hatékonyságát alapvetően nem az dönti el, hogy itt milyen erős az elköteleződés, hanem az fogja meghatározni, hogy mennyire sikerül a folyamatot jelentőssé tenni.
Talán apró lépéseknek tűnhetnek e fenti javaslatok a kezdeményezők céljaihoz képest, de a tapasztalatok mégis azért mutatják, hogy nagyon sok nagy ívű kezdeményezés bukott már el ezen apró lépések hiányában.